
Gépelési technikák a hétköznapokban
Hunt and Peck
A gépelés legelterjettebb formája az úgynevezett hunt and peck technika – magyarul a két ujjas gépelés, amikor a gépelő nem memorizálja a billentyűk elhelyezkedését a klaviatúrán, így kénytelen folyamatosan a kezein tartania a tekintetét és egyesével megtalálni a karaktereket.
Ez megakadályozza abban, hogy a már gépelt szövegre tudjon nézni anélkül, hogy felnézne a klaviatúráról, ezáltal a gépelési hibákat nem veszi észre azonnal, vagy egyáltalán nem veszi észre. A másik hátránya, hogy mivel tíz ujjnál kevesebb van állandó használatban, lényegesen nagyobb távolságokra kell nyúlni a leütésekhez. A hunt and peck technika különböző sajátos gépelési stílusokat foglal magába, például sok ember gépel vakon, de csupán 2-5 ujjal és nem mindig rendszerezett formában. Néhányan kifejlesztették a “Peck minus Hunt” tehcnikát, amiben nem szükséges a billentyűt nézni és nincs a sebesség rovására.
Pufferelés
Néhányan együttesen használják az érintő gépelést és a hunt and peck tehcnikát, amelyben a gépelő a gépelt szöveget nézi és megjegyez egy vagy több mondatot egyszerre, majd a billentyűzetre pillant és leírja a memorizált mondatokat. Ez a módszer kiküszöböli a fej túl gyakori fel-le mozgatását. Ezt olyan gépelési versenyeken is használják, ahol a gépelő nem annyira jártas a tíz ujjas gépírásban. Általában nem így használják a billentyűzetet a hétköznapjaikban, csak amikor az idő a fő szempont.
“Thumbing”
A 20. század végén jött divatba. A kisméretű készülékek billentyűzeténél – például okostelefonoknál – a “hüvelykully szabályt” használják. Egy, illetve mind a két hüvelykujj mozgatásával is kivitelezhető. Amennyiben a felhasználó túl sokszor és túl erősen nyomja a billentyűket, vagy nem elég ergonómikus a gombok elrendezése, könnyen ínhüvelygyulladást vagy más, ismétlődő rándulásokat okozhat.
A tízujjas gépelés
A tízujjas vakírás lényege, hogy a billentyűzet nyolc billentyűjére helyezzük a nyolc ujjunkat, és onnan meghatározott rend szerint nyúlunk ki a többi billentyűre, a közt pedig a hüvelyujjunkkal ütjük le, és közben nem a billentyűzetre nézünk, hanem a megjelenő szövegre, másolás esetén a másolandó szövegre.